XV. Benedek (Gioacomo della Chiesa márki)Programadó enciklikája, az Ad beatissimi apostolorum principis (1914) egyik része a világi társadalomnak, másik része az Egyháznak szólt. A világi társadalomnak a pápa békefelhívást intézett. Az Egyházról szóló részben rögzítette pápasága célkitűzéseit. Megerősítette a modernizmus minden megjelenési formájának elitélését. Másik célkitűzése a papság képzése volt.
Legnagyobb érdeme az volt, hogy az Egyházat a világháború ideje alatt is kormányozni tudta és a Szentszék semlegességét sikerült megőriznie, de semmit nem tudott azért tenni, hogy feltartóztassa a háborút. Minden békefelhívása elfogadatlan maradt a háborúban részt vevő nagyhatalmak között. A háború alatt a Vatikánnak sikerült a foglyoknak és a sebesülteknek segítenie. A pápa segélyezése nem tett különbséget sem vallási, sem nemzeti azonosság szerint. Az örmények 1921-ben szobrot állítottak Benedeknek Isztambulban, mivel az örmény népirtáskor egyedül XV. Benedek szólalt fel értük.
Személyiségében tartózkodó és visszahuzódó egyéniség, a nyilvános közönség előtti szereplés kínszenvedés volt számára.
1922 januárjában tüdőbetegségben bekövetkezett váratlan halálakor (67 évet élt) az egész világ siratta határtalan atyai szeretetét. Mindenki: katolikusok, protestánsok, ortodoxok, és muzulmánok közös atyát ismertek el benne.
Bár XV. Benedek a béke pápája volt egyesek szerint sötét oldalai is voltak. Nem bizonyított pletykák szerint még jóval pápává választása elött részt vett egy gyilkosság cselszövéseiben. Kedvenc szórakozása pedig az volt, hogy alamizsnát dobott a földre a koldusoknak és nagy figyelemmel nézte, hogy melyik a legügyesebb, melyik vesz fel a legtöbb pénzt.
